Tények

Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Third Birthday tickers

kinyirtam.blogspot.com

Kinyírtam...

Képek

Ha kevesled a képeket a blogon, akkor küldj egy levelet a szerzőnek, vagy üzenj ide a blogra. Felveszünk egy listára, és rendszeresen (1-2 hetente) küldünk majd képet. (Csak olyanoknak, akit ismerünk.)

Friss topikok

  • zsuzsibuvar: Itt (UK) is van olyan iskola (igaz, draga fizetos magan) ahol az osszes felsos (9-13 ev) ipadot ka... (2013.01.23. 13:31) Sokkterápia
  • freddy_m: Annyira hiányoznak ezek az írásaid. (2012.08.20. 20:39) Szökevény
  • geegee: üdv. bocs, egy nem pont idevágó kérdés: Svájcban, ha nem megyek autópályára kocsival, hanem csak s... (2012.08.01. 19:37) Beköltözve
  • Krisz_: Én anno a lakás újracsempézéséhez hordtam fel a cuccokat a másodikra. Anno olyan ezer kilós nagysá... (2012.05.22. 23:47) A nagy fa
  • DKriszta: @OzsvathSzilvi: Nyáron csak tedd az ablakpárkányra. Mi a teraszon lógattuk fel - van ott egy kampó... (2012.03.07. 11:47) Túró

Kövér Mókusok Völgye

2007.06.20. 07:58 Dornbi

Szóval a hétvégén a Yosemite-parkban jártam. Ez egy nagy nemzeti park, az Államokban a második legnagyobb. Leginkább hatalmas szikláiról és lenyűgöző vízeséseiről nevezetes. A park közepe egy nagy völgy, a tengerszint felett 1200 méterrel, amelyet mindkét oldalról hegyek és vízesések szegélyeznek. Többek között itt található a Yosemite-vízesés, amelyik közel ezer méteres esésével a legnagyobb Észak-Amerikában, és világviszonylatban is az ötödik.

Az egész úgy kezdődött, hogy egyszer régen jártam már itt a kollegámmal, Norbival. Akkor meglehetősen kutyafuttában látogattuk meg a parkot, és nem volt időnk érdekesebb helyekre menni. Akkor elhatároztam, hogy ha tehetem, egyszer visszajövök majd, és végigkocsikázok a Tioga-hágón, ahol az út 3000 méter felett vezet a hegyek között, Nos, lelövöm a poént - nem kocsikáztam végig. Cserébe olyat csináltam, amit sosem gondoltam volna, hogy megteszek.

Hármasban vágtunk neki az útnak, két lengyel srác és jómagam. Az első nap viszonylag sok idő ment el azzal, hogy odamenjünk és berendezkedjünk - ja, én navigáltam :) Már az elején megegyeztünk, hogy valami magas helyre mászunk. Sajnos szombaton erre nem sok időnk maradt - a Yosemite-vízesés felé indultunk, de tudtuk, hogy a tetejéig nem jutunk el. Azért így is másztunk körülbelül 350 métert, a Columbus-sziklától szép kilátásunk nyílt a völgyre.

Mint másnap kiderült, ez csak a bemelegítés volt. Jurek hajthatatlannak bizonyult a célt illetően - ő bizony a Half Dome-ra akart mászni, és akkor már én sem lehettem sajtból :) A Half Dome (Félkupola) egy hatalmas gránittömb, az egész park talán legismertebb hegye. Ezerötszáz méterrel magasodik a völgy fölé, a megmászása egésznapos túra. A kőtömb csúcsa 2690 méter, körülbelül 250 méterrel emelkedik a hozzá vezető gerinc fölé. Az utolsó szakaszon a sziklába fúrt lépcsőkön, acélsodronyba kapaszkodva lehet feljutni.

Mi reggel kilenckor vágtunk neki. Az elején álomszép helyeken haladtunk - a Mist Trail (párás ösvény) meredek lépcsőin, hamar a párás Vernal-vízesés, majd a hatalmas Nevada-vízesés tetejére értünk. Délben már túl voltunk az ebéden, 1800 méteres magasságban. Utána lassult a tempó - nemsokára kénytelen voltam a többieket előreengedni, nehogy én legyek az, aki miatt meghiúsul a tervük. Cserébe én cipelhettem a hátizsákot :) Persze hamarosan nekiláttam, minél kevesebbet kelljen cipelni :)) A stratégia bevált, ha lassan is, de felmásztam a gerincre. Akkor pedig már ott volt a Half Dome, meg kellett próbálni. Végül azért a sok meredekség, kezdődő tériszony és árnyékmentes napsütés hatására - no meg kicsi családomra gondolva 2500 méteren úgy gondoltam, Half Dome-mal vagy anélkül, mégis jobb nekik apuci egy darabban. Már így is messzebb jutottam, mint amire a nap elején számítottam: oda-vissza 24 km (ennél mondjuk volt több), 1300 méter szint (ez egyéni csúcs), meg egy csomó panorámakép (lásd lejjebb). Négykor indultunk le, és bicegve, sántítva, de leküzdöttem magam. A csapatból Jureknek sikerült felmásznia.

Ja, és a mókusok - az úgynevezett vadonban az úgynevezett vadállatok egyre kevésbé vadak. Vagyis vadak, csak másképp. Sok turista, amerikai mennyiségű ennivalóval - a mókusok hamar rájönnek, hogy van a makknál egyszerűbben megszerezhető ennivaló is :) Az emberektől egyáltalán nem tartva, már-már elemi agresszióval vetik rá magukat mindenre, ami ehető. Félelem nélkül jönnek akár 20 centie. Lent a faháznál, fent a Half Dome tetején, mindenhol ahol emberek vannak, ott vannak pitiző mókusok is. Persze nem szabad etetni őket, de ennyi turista között csak csurran-cseppen valami :)

És végül de nem utolsósorban: akinek még nem sikerült lefagyasztanom a böngészőjét az előző panorámás próbálkozásommal, bátran klikkjen ide - egy kis ízelítő abból, hogy mit is láttunk.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás

A bejegyzés trackback címe:

https://dornbach.blog.hu/api/trackback/id/tr58102272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.