Tények

Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Third Birthday tickers

kinyirtam.blogspot.com

Kinyírtam...

Képek

Ha kevesled a képeket a blogon, akkor küldj egy levelet a szerzőnek, vagy üzenj ide a blogra. Felveszünk egy listára, és rendszeresen (1-2 hetente) küldünk majd képet. (Csak olyanoknak, akit ismerünk.)

Friss topikok

  • zsuzsibuvar: Itt (UK) is van olyan iskola (igaz, draga fizetos magan) ahol az osszes felsos (9-13 ev) ipadot ka... (2013.01.23. 13:31) Sokkterápia
  • freddy_m: Annyira hiányoznak ezek az írásaid. (2012.08.20. 20:39) Szökevény
  • geegee: üdv. bocs, egy nem pont idevágó kérdés: Svájcban, ha nem megyek autópályára kocsival, hanem csak s... (2012.08.01. 19:37) Beköltözve
  • Krisz_: Én anno a lakás újracsempézéséhez hordtam fel a cuccokat a másodikra. Anno olyan ezer kilós nagysá... (2012.05.22. 23:47) A nagy fa
  • DKriszta: @OzsvathSzilvi: Nyáron csak tedd az ablakpárkányra. Mi a teraszon lógattuk fel - van ott egy kampó... (2012.03.07. 11:47) Túró

Ők sem jobbak....

2007.05.27. 23:00 DKriszta

Mámorító érzés, hogy IGEN, ők sem jobbak egy fikarcnyival sem nálunk. A macska rúgja meg, ők sem tudják jobban. De nem ám! Már az időjárás előrejelzést! Ohohohóóó, milyen jó, hogy azt mondtuk: eső lesz, sebaj!

De azért most inkább ugorjunk az elejére. Szombaton elmentünk az Óvónéniékkel Bruno Webber szoborparkjába. A fickó (Bruno) egyszer biztos járt a spanyoloknál, vagy tanult Gaudi-ról. Péter szerint meg beleszerethetett a keleti kultúrkörbe is, mert ennyi sárkányt egy rakáson csak a kínaiaknál látni. Szóval nagyon érdekes és élvezetes volt, mert a szobrokra fel is lehetett - sőt sok esetben kötelező volt - felmászni. Azt mondták, mint mondták! Írták, volt merszük leírni, hogy 27 fok körüli napos idő. Hát ha a körülbe belefér a -10 akkor oké, egyébként meg nem. Rutinosan volt nálunk meleg cucc, felöltöztünk, nem fáztunk. Bezzeg hazafelé menet, majd leolvadt rólunk a cucc a kocsiban. Hát ez van.


Vasárnap - gyereknap - Legónap. Pontosan. Elhatároztuk.....mit elhatároztuk?! Egyenesen eldöntöttük, hogy ha esik, ha fúj, mi Legolandbe megyünk és kész. Csupáncsak 300 km. Át Ausztrián, bele Németországba, egy éles jobb kanyar és már ott is vagyunk. Fél 1-re értünk oda. Némi majd kiugrott a bőréből. Azonnal éves belépőt vettünk. Sajnálom, de ki kell ábrándítsalak benneteket, a belépő arcképes. 1 perc alatt bedigitalizáltak minket, mint a pinty. Némit letagadtuk. Mármint az életkorát. 3 év alatt ingyenes. Péter pedig azonnal elhatározta, hogy fogunk mi még idejönni. Pedig még be sem mentünk. Aztán meg bementünk. Jó volt. Csuda klassz. Nem ültünk föl csak a kisvasútra, meg a törpe vasútra, mégis elment 4 óra. Volt 4 hatalmas játszótér - már ahol játszottunk, meg egy szoba, ahol mindenféle legókkal lehetett játszani. Némi persze még sok mindent ki szeretett volna próbálni, de belátta, hogy nagyon sokat kell várakozni, mert nagy a tömeg. Ez a Legoland jobb mint sok vidámpark, amiket eddig láttam. A gyerekek tündérek voltak. Bár korán keltünk (már a mi fogalmaink szerint) nem voltak nyűgösek, nem követelőztek és nem rosszalkodtak (Lola 5 után aludt el a kocsiban, meg persze a Nagylány is szundított egyet). Végigjártuk az egészet, hogy tudjuk, mire számíthatunk legközelebb. Szóval, 3 egymástól független német meteorológiai előrejelzés is esős, borult, max 20 fokos időt jósolt. Ehhez képest, majd elolvadtunk a napon. Az egész család úgy néz ki, mint a pesti taxis egy lagymatag nyári napon... lesültünk pólóvonalig. Persze a kocsiban vettem észre, hogy az odapakolt vízálló cucc alatt lapult egy rövid naci Néminek. Hát ez van, kicsit melegünk volt. NAGYON melegünk volt. A gyerekek fejenként benyakaltak vagy 2 liter innivalót. Az egyik játszótéren volt vizezős rész is, rengeteg gyerek pancsolt fürdőruciban. Hát nekem is jól esett volna egy kis hűsölés.... sebaj, majd legközelebb. Aztán megtaláltuk a célt. Kilós bolt. Nem, nem.... nem turkáló. Legókat kilóra. Jól van na! Dekára. Vettünk húsz dekát. Egy kicsit ebből, egy kicsit abból. Három embernek csillogott a szeme. Nekem meg sajgott a lábam. Igen, igen.. már a gyerekek is legó őrültek. Nagyon aranyosan képesek voltak Apjukkal végigcsodálni a legó városokat, a gyönyörűen megépített városrészleteket. Pedig izgultunk, hogy nem fogja őket érdekelni. Tátott szájjal nézték, hogy mozogtak a hajók, autók, és élt a városka. Tényleg nagyon izgi volt. Én képtelen lennék ilyen pontossággal megépíteni bármit, pláne legóból. De szerencsére nem is nekem kellett.
8 után értünk haza. 9 lett mire megvacsoráztunk. Hát nem képesek voltak odaülni a húszdekás mellé játszani?! Meg aztán előkerült a régi készlet is, a másfél kilós.  Lola lelkesen rakosgatja össze a  kis kockákat, szedi szét az emberkéket. Apa rendes volt és mindent elpakolt, míg megfürödtek. Egy gond van már csak. Némi rendszeresen felcsempészi a szárítóból a ruhacsipeszeket. Egy zsákban volt eredetileg vagy 40 darab. Mára egy sincs benne. Viszont a legmeglepőbb helyeken bukkanok csipeszre. A nagylány ugyanis kitalálta, hogy ezek halacskák, a parketta pedig a tenger. Namármost a vizes helyiségeken kívül mindenütt parketta van, ergo a halacskák mindenhová elúszkálnak. Én meg kereshetem őket. Három már megvan, de azt hiszem, ez még nagyon kevés. Na megyek horgászni, azt hiszem a fotel alatt látok még vagy kettőt úszni, elkapom őket.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dornbach.blog.hu/api/trackback/id/tr9888043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.