Tények

Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Third Birthday tickers

kinyirtam.blogspot.com

Kinyírtam...

Képek

Ha kevesled a képeket a blogon, akkor küldj egy levelet a szerzőnek, vagy üzenj ide a blogra. Felveszünk egy listára, és rendszeresen (1-2 hetente) küldünk majd képet. (Csak olyanoknak, akit ismerünk.)

Friss topikok

  • zsuzsibuvar: Itt (UK) is van olyan iskola (igaz, draga fizetos magan) ahol az osszes felsos (9-13 ev) ipadot ka... (2013.01.23. 13:31) Sokkterápia
  • freddy_m: Annyira hiányoznak ezek az írásaid. (2012.08.20. 20:39) Szökevény
  • geegee: üdv. bocs, egy nem pont idevágó kérdés: Svájcban, ha nem megyek autópályára kocsival, hanem csak s... (2012.08.01. 19:37) Beköltözve
  • Krisz_: Én anno a lakás újracsempézéséhez hordtam fel a cuccokat a másodikra. Anno olyan ezer kilós nagysá... (2012.05.22. 23:47) A nagy fa
  • DKriszta: @OzsvathSzilvi: Nyáron csak tedd az ablakpárkányra. Mi a teraszon lógattuk fel - van ott egy kampó... (2012.03.07. 11:47) Túró

Vegyesvágott

2007.05.24. 22:12 DKriszta

..azért, mert most kaptok mindent vegyesen.  Először is, csak semmi követelőzés! Ez nem fotóalbum, hanem internetes napló. A naplóban nem a képeknek, hanem a perceknek van jelentése. Általában az, hogy telik az idő. Szóval, míg én itt az időt pörgetem, ti fényképeket akartok nézegetni.... nem azért, de aki azt gondolja, hogy azért vettünk szuperjó gépet, hogy mindenhová magunkkal cipeljük, az téved! Az, hogy az állatkerti kiránduláson 180 kép készült csupán annak volt köszönhető, hogy Péter ujja véletlenül hozzáragadt a gombhoz. Na! Téma lezárva. (majd megint könyörgök egy pár órát az Úrnak, hogy tegyen ide képet, így jó?) Kedd- hétfőről már írtam, ugye?- szóval, kedd.... semmi izgalmas, azt leszámítva, hogy Danika velünk ebédelt, így volt alkalmam végighallgatni, ahogy egymásnak magyarázták, hogy mi valóság és mi nem. A vulkán valóság, meg a láva is, de a copfocska tészta, amit főztem, az nem. A kő valóság, de a tündérek nem. Világos ugye?! Szerda, szerda..... ovi, semmi extra, azt leszámítva, hogy találkoztunk egy nénivel, aki a képzeletbeli kutyáját sétáltatta. Igen, igen. Rendszeresen hátranézett, megállt a térdét ütögette, hogy szaladj ide kutyuli, csak kutya nem volt sehol. Aztán megfogta a képzeletbeli pórázt és büszkén sétáltak tovább. Nem vagyok biztos benne, de kizárt, hogy palotapincsit képzelt magának. Én inkább valami dog vagy retriever félére gondolnék. Bár az én fantáziám.... Ja, azt el is felfejettem, hogy vettem Néminek egy olyan fürdőrucit, ami mentőmellénnyel van egybeépítve. Nem igazi mentőmellény, de többet ér, mint a karúszó. Ennek örömére, ma megint strandoltunk. Merthogy délelőtt a játszótéren majd elolvadtunk a harminc fokban, így délután bestrandoltunk. Vagyis, megint minden magyar a strandon gyülekezett. És igen, az új ruci, hihetetlen jót tett nekünk. Hármasban csúsztunk le vagy 20x a csúszdán bele az 50 centis vízbe. Némi fogta a kezem, Lola meg az ölemben, csuda szuper volt. Nagyon élveztük. Szerettük volna, ha apa is velünk van, de hát valakinek dolgozni is kell, sajnos. Szóval nagy volt a pancsolás, meg aztán játék a strand játszóterén. Hazafelé vettem egy negyed dinnyét meg fél kiló cseresznyét. Szerintetek, Noémi evett vacsorát? Milyen jól ismeritek! Tényleg nem, de a dinnyét és a cseresznyét szinte mindet megette. Ja egyedül, mert nem szereti az ilyen élményeket megosztani senkivel. Lola nem bánta, én egy kicsit igen. De aztán megvigasztalt, mert a dinnye és a cseresznye közt evett egy kevés tarhonyát is, amit csináltam vacsira. Igen, igen, nem kell az orrotokat húzogatni, ez nagyon finom, mosolygós magyar tarhonya. Azért mosolygós, mert anyukám szerint a tarhonya sörét. Mi nem világos ezen? Megmagyarázom, igazán vicces ötlet, ha tarhonyával töltünk meg egy fegyvert, amivel madarakra akartak lőni. Elég természetbarát megoldás, nem? És aztán röhögünk a pórul járt vadászon. Nem érted, mi? Na majd egyszer neked is csinálok mosolygós tarhonyát, és akkor lesz nagy röhögés! Vagy sírás, már ha nem szereted a tarhonyát. Na ez most már túl tarhonyás, úgyhogy legyen az utolsó mondatomban valami más ennivaló. Holnap megyünk Wollishofenbe a kikötőhöz húst sütögetni. Jó nekünk, mi?! Hát ez van. A tarhonya legyen veletek!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dornbach.blog.hu/api/trackback/id/tr7786752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krisz 2007.05.25. 20:50:02

Óvodás korom óta utálom a tarhonyát. Nem vagyok válogatós, talán a pacalon kívül ez az egyetlen kaja, amit nem eszek meg. A madarakra kilőni sokkal szimpatikusabb alkalmazásnak tűnik!!

Krisz 2007.05.25. 20:52:13

ja és képeket igenis kérünk!!! Sőt, követelünk!! :)