Tények

Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Third Birthday tickers

kinyirtam.blogspot.com

Kinyírtam...

Képek

Ha kevesled a képeket a blogon, akkor küldj egy levelet a szerzőnek, vagy üzenj ide a blogra. Felveszünk egy listára, és rendszeresen (1-2 hetente) küldünk majd képet. (Csak olyanoknak, akit ismerünk.)

Friss topikok

  • zsuzsibuvar: Itt (UK) is van olyan iskola (igaz, draga fizetos magan) ahol az osszes felsos (9-13 ev) ipadot ka... (2013.01.23. 13:31) Sokkterápia
  • freddy_m: Annyira hiányoznak ezek az írásaid. (2012.08.20. 20:39) Szökevény
  • geegee: üdv. bocs, egy nem pont idevágó kérdés: Svájcban, ha nem megyek autópályára kocsival, hanem csak s... (2012.08.01. 19:37) Beköltözve
  • Krisz_: Én anno a lakás újracsempézéséhez hordtam fel a cuccokat a másodikra. Anno olyan ezer kilós nagysá... (2012.05.22. 23:47) A nagy fa
  • DKriszta: @OzsvathSzilvi: Nyáron csak tedd az ablakpárkányra. Mi a teraszon lógattuk fel - van ott egy kampó... (2012.03.07. 11:47) Túró

Békebeli idill

2007.05.20. 21:20 DKriszta

Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy milyen az. Csak olvastam róla, de nem nagyon hiszem. Amikor odaértünk mégis azt gondoltam, ez igen! Hogy-hogy hova? Nem mondtam?  Akkor kezdem elölről. Olyan szép napos idő volt ma (vasárnap) hogy a napon lehetett vagy huszonakárhány fok. Árnyékban meg -4. Pontosan nem tudom, nincs beépített hőmérőm, saccolásban meg béna vagyok. Szóval elhatároztuk, hogy ha Lola felébred (mármint felébresztettük) összekapjuk magunkat és elmegyünk a wollishofeni hajókikötőbe. Ehhez csupán vonatra-buszra-villamosra kellett szállnunk és egy kicsit gyalogolni, de még így is gyorsan odaértünk. A vonattal 1 percet utaztunk, a busszal 8-cat a villamossal meg 6-ot. Várni meg nem sokat kellett. Szóval odaértünk. Ott voltunk. Mások is. Sokan. Először is rengetegen strandoltak. Gyerekek is. Ó nem mondtam volna? A kikötőnél van szabad strand is. ( zürichi-tó) Lehetett mondjuk 18 fokos. Ránézésre. Eszünk ágában sem volt belemenni. Tehát rengetegen a füvön, a szuper játszótéren. Két csapat gyepálta egymást a röplabda pályán. Szerintem törökök lehettek, vagy valami hasonló. Mondjuk pakisztániak. Oké az nem. De a lényeg, hogy még egy páran fociztak is. Lola azon nyomban lestoppolta az egyik hintát, Némi pedig homokozott kavicsokkal. Tudom ez lehetetlen, de hogy mondod, mikor ugyanúgy csinál, mint a homokkal a homokozóban? Azt még sem mondhatjuk, hogy kavicsozóban kavicsozott. Azt a patakparton kell, a kavicsot a vízbe dobálva. Szóval homokozott kavicsokkal, na. Nem voltunk ott vagy csak két órát, de határozottan az volt az érzésünk, hogy ebben a közegben erősen svájcinak hatunk. Hazafelé villamos - busz - vonat kombináció, rövid átszállási idővel. Nem is mondtam, hogy vittünk baklavát magunkkal. No nem én csináltam, vettük a kebabosnál. Annak, aki nem ismerné: végy egy adag réteslapot, kend meg a rétegeket olajjal és mézzel, de nagyon. Töltsd meg középen dióval. Süsd meg, aztán szórd le reszelt pisztáciával. Tök jó, de eszméletlen édes a tömény méztől. Az olajtól meg irtó csúszós. Így történhetett, hogy míg ettük, egy hosszú folyam indult lefelé a tálcámon, míg végül a lábamon végigcsúszva megpihent a cipőmön. Ragadt mindenem. Csípőtől lefelé. A gyerekeket meg sem mertük kínálni.
Már lecsutakoltuk magunkat (megfürödtünk), a rosszposztók most mennek aludni.  Remélem valami szép idillit fognak álmodni ilyen szép nap után. Csak az a baj, hogy még maradt egy baklava. Ott kínáltatja magát a konyha pulton. Megenném, csak szerezni kéne valami jó védőruhát.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dornbach.blog.hu/api/trackback/id/tr1684335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.