Tények

Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Third Birthday tickers

kinyirtam.blogspot.com

Kinyírtam...

Képek

Ha kevesled a képeket a blogon, akkor küldj egy levelet a szerzőnek, vagy üzenj ide a blogra. Felveszünk egy listára, és rendszeresen (1-2 hetente) küldünk majd képet. (Csak olyanoknak, akit ismerünk.)

Friss topikok

  • zsuzsibuvar: Itt (UK) is van olyan iskola (igaz, draga fizetos magan) ahol az osszes felsos (9-13 ev) ipadot ka... (2013.01.23. 13:31) Sokkterápia
  • freddy_m: Annyira hiányoznak ezek az írásaid. (2012.08.20. 20:39) Szökevény
  • geegee: üdv. bocs, egy nem pont idevágó kérdés: Svájcban, ha nem megyek autópályára kocsival, hanem csak s... (2012.08.01. 19:37) Beköltözve
  • Krisz_: Én anno a lakás újracsempézéséhez hordtam fel a cuccokat a másodikra. Anno olyan ezer kilós nagysá... (2012.05.22. 23:47) A nagy fa
  • DKriszta: @OzsvathSzilvi: Nyáron csak tedd az ablakpárkányra. Mi a teraszon lógattuk fel - van ott egy kampó... (2012.03.07. 11:47) Túró

Én az honnan tudhatnám......

2007.03.19. 16:16 DKriszta

Esténként nevetve bújunk ágyba. A gyerekeink mosolyogtatnak meg minket.  Nagy élmény gyereket nevelni. Tegnap vonattal voltunk a városban, uszodáztunk, szórakoztunk és legfőképp vonatoztunk. A vonatablakon kinézve Noémi meglátott egy szép fát. Szó szerint következik:
- Nézzétek, ott egy szép fa! - Némi
- Tényleg, mi lehet az, fenyőfa? - Apa.
- Hát azt én meg honnan tudhatnám! - szólt felháborodottan Némi.

Hazaérve, azaz a küszöböt átlépve, mindkét gyerekre hatalmas erővel rátört az álmosság. Némi kabátostul lefeküdt a földre és szinte azonnal becsukta a szemét. Minden erőnkkel azon voltunk, hogy ezt megakadályozzuk. Mindennel próbálkoztunk és végül a vaj vált be. Vagyis van itt egy vaj, ami nagyon ízlik a nagylánynak. A kezébe adtuk, meg egy kenőkést meg persze kenyeret. Csillogó szemekkel nekiállt enni, és valahogy az álmosság is elszállt. Lola mindig belelkesedik a kajától, vele inkább az a gond, hogy hogyan állítsuk le. Fergeteges mennyiséget képes elfogyasztani.

Voltunk sétálni a patakparton, vettem virágföldet a virágoknak -  a teraszt ültettem be - közben elkapott minket egy jégeső, havazott is egy kicsit és persze a kettő közt esett az eső. A már sokat emlegetett meredek emelkedő előtt megkértem a nagylányt, jöjjön szépen a saját tempójában, mert én lassú leszek, mert elég nehéz a sok cucc meg a babakocsi. Kitartóan, lassan jött mellettem. Amikor felértünk, azt mondja: Na elfáradtam ezen a meredekségen, azt hiszem cipeltetem magam egy kicsit. Erre én: Kicsim, ezzel most mellé fogtál, mert nem bírnálak el. Ő: Nem baj, majd lassan menj!
Végül sikerült meggyőzni, hogy tényleg nem bírom el, így a nyakamba mászott. Milyen jó is kétgyermekes anyának lenni. Csupa móka, kacagás és remek fogyókúra!!


 

ui: Már felkerültek a képeink a falakra. és már a helyén díszeleg a naptárunk. Mindkét családunknak készítettünk rájuk vonatkozót, de a mienkben mindenki benne van. Gyakorlatilag minden második napra jut egy családtag-ünnep. Minden nap megnézem, többször is, és mindig gondolunk egy kicsit arra, aki ott szerepel. A gyerekeknek is elmondjuk, hogy ki mindenkinek van szülinapja,  névnapja, évfordulója.  Csak éppen  az ünnepeltekhez nem szólunk. Ezúton szeretném elmondani mindenkinek, hogy sokat gondolunk rátok, és megemlékezünk ünnepeitekről (bánataitokról). Szeretettel ölelünk mindenkit minden alkalomból! A nagyszájú pupák banda és a két vénség

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dornbach.blog.hu/api/trackback/id/tr4048356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.