Tények

Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Third Birthday tickers

kinyirtam.blogspot.com

Kinyírtam...

Képek

Ha kevesled a képeket a blogon, akkor küldj egy levelet a szerzőnek, vagy üzenj ide a blogra. Felveszünk egy listára, és rendszeresen (1-2 hetente) küldünk majd képet. (Csak olyanoknak, akit ismerünk.)

Friss topikok

  • zsuzsibuvar: Itt (UK) is van olyan iskola (igaz, draga fizetos magan) ahol az osszes felsos (9-13 ev) ipadot ka... (2013.01.23. 13:31) Sokkterápia
  • freddy_m: Annyira hiányoznak ezek az írásaid. (2012.08.20. 20:39) Szökevény
  • geegee: üdv. bocs, egy nem pont idevágó kérdés: Svájcban, ha nem megyek autópályára kocsival, hanem csak s... (2012.08.01. 19:37) Beköltözve
  • Krisz_: Én anno a lakás újracsempézéséhez hordtam fel a cuccokat a másodikra. Anno olyan ezer kilós nagysá... (2012.05.22. 23:47) A nagy fa
  • DKriszta: @OzsvathSzilvi: Nyáron csak tedd az ablakpárkányra. Mi a teraszon lógattuk fel - van ott egy kampó... (2012.03.07. 11:47) Túró

Az igazi vega

2011.09.09. 23:04 DKriszta

Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva Kingi vega. Ha húst lát menekülőre fogja a dolgot. Egyszer már volt, hogy majdnem önszántából húst evett, de egy centivel a szája előtt rájött, hogy itt valami nem stimmel és ellenállt. Egyetlen egyszer előfordult, hogy igenis evett húst, de azt azért nem számítjuk, mert gyorsétkezde sajtal, sonkával töltött, bundázott valamije volt, ami nyilvánvalóan meglehetősen távol áll az igazi hústól. Tán még az is lehet, hogy szója volt.

Egyik nap az Aldiban vásároltam és nagyon szép sertés szűzérmét találtam, relatíve olcsón. Gondoltam, hogy már úgyis elegünk van a rengeteg csirkéből, kitalálok valamit.  Azt mondjuk tudni kell rólam, hogy minden este lefekvés előtt recepteket nézegetek és minden vasárnap összeállítom a heti menüt, aminek alapján hétfőn vásárolok be. Nem szokásom hétköznap boltba szaladgálni, ha csak az nincs, hogy hétfőn nem kaptam valamit. Szóval, ahogy itt nézegetem a húst, az jutott eszembe, hogy nincs kedvem hozzá se kruplit se rizst főzni, de akkor meg mi legyen vele. Addig- addig nézegettem, hogy Kingi is mellém került és közölte, mit közölte, határozottan kijelentette, hogy márpedig ő nekem segíteni fog. Így aztán nekiláttunk. A szűzérmét felszeleteltük. Gombát mostunk, répát, hagymát, karfiolt pucoltunk. A menet úgy volt, hogy amíg Kingi a gombákkal szórakozott, addig én besóztam és beborsoztam a hús szeleteket, majd szarvasgombaolajon mindkét oldalukat megpirítottam. Ekkorra Kingi kész lett a kétféle gomba megpuszolásával. A húst kiszedtem, helyére került, repceolaj kíséretében gomba. Mikor megpuhult, felöntöttük szójatejszínnel (miattam) és még kis borsot tettünk hozzá. Mikor felrottyant visszatettük a húst a tetejére, de nem forgattuk bele. Répát, karfiolt, hagymát és cukkinit, zöldbabot vajon lepároltunk. Ezután már csak enyhén sós vízben szélesmetéltet főztünk. Kellemes illatok töltötték be a konyhát, lassan ideje volt, hogy az asztalt is megterítsük. Kingi ebben is lelkesen szokott segíteni, de valahogy most nem akart. Így egyedül mentem az étkezőbe és kedtem el felpakolni a tányérokat, evőeszközöket. Éppen poharakért mentem vissza, mikor azt látom, hogy mindkét kezében egy-egy szelet hús, és a szájából is kilóg még egy félig. Én a döbbenettől ledermedtem. Rámnézett és teliszájjal azt mondta: sejintem finyom lett! És hangos dünnyögéssel falta húst. Alig vártam, hogy Apa hazaérjen. A tányérokat gusztusosan elrendeztük. Mikor megérkezett mindannyian asztalhoz ültünk, kitálaltam mindenkinek a tányér felére párolt zöldséget, felére tésztát, a tésztára gombaszószt és a legtetejére 2-2 szelet húst mindenkinek. Csillogó szemmel vártam, hogy majd a Kingi közli, hogy ez milyen finom, de nem. Aki egyszer elcsábult, másodjára megkeményíti lelkét, és nem volt hajlandó enni, csak zöldséget meg tésztát. 

Mondanom sem kell, a drága hozzávalók mindenkinek meghozták az étvágyát, így rettenetes nagy vacsorát tartottunk. És amikor végeztünk, Péter megkérdete: és mit tisztelhettünk ebben a remek vacsorában? És hát nem nagyon tudtam mit mondani. Családilag gondolkodóba estünk. Péter ragaszkodott hozzá, hogy majd még egyszer ha lehet másnap, készítsem el, így aztán azonnal papírt ragadtam, hogy leírjam. És a füzetembe ezzel a címmel került be: Sertésszűzérmék, ahogy én készítem, és ahogy Noémi elnevezte: családi módra. Zároljelben jegyzem meg: És ahogy az igazi vega azóta sem eszi meg!

Szólj hozzá!

Kőkorszaki szakik meg a kölesgolyó

2011.09.09. 22:14 DKriszta

 Na végre megmutattuk ezeknek az alamuszi kis hegyi manóknak, mi is az a Magyar kaja. Ugyan nem tehettük ezt meg a teljes paprikásos, néptáncos, kalocsais, matyós, harci lendülettel - talán túl sem élték volna - de azért így is kiütöttük őket.

Merthogy itt bizonyos dolgokban még a kőkorszak van. Kezdjük mindjárt a tejjel. A tej jó. Annak, aki nem allergiás rá, mint például rajtam kívül az egész család - annak tápláló, ízletes és végtelenszámú varriációban fogyasztható. Otthon. Mert itt leginkább folyékony állagában megisszák, avagy legtöbbször sajt készítésére használják. Szó se róla, jók a sajtok erre. Meg a legelők is szép zöldek. De mindez olyan egyszínű, hogy a tehenek is beszürkültek tőle.

De nem is ezt akartam elmesélni. Hanem, hogy ha az ember jó minőségű tejfölt akar, akkor azért meg kell ám dolgozni, a kefírről meg ne is beszéljünk, mert az embernek csak sírhatnékja lesz. De még csak nem is ezt akartam elmesélni, de majd úgy csavarom, hogy azt mondhassam...... az elején már elmagyaráztam. :) Na, akkor figyu:

 

Amikor kiköltöztünk ide a messzibe, el lett magyarázva, hogy az ovi 4 és fél éves kortól kezdődik és előtte a gyerekek játszócsoportba járnak. Noémit izibe be is írattuk az egyikbe, de annyira nem vállt be, hogy még az utolsó hónapban is sírt, mikor otthagytuk. Ezért határoztuk el, hogy na a Loli, mindegy hogy hova, de oda nem fog járni. A véletlen sodort bennünket a Rudolf Steiner Schuléhoz, mert mi nem vagyunk az a lenvászonban járó, mezítláb rohangáló, biocuccot falatozó értelmiségi. Maga az elgondolás, hogy a gyerekek csak természetes dolgokkal játszhatnak (toboz, fadarabok, kézi készítésű babák) tökéletesen megfelelt nekünk, és ami a legelegeslegjobban tetszett, az Daniela, az óvónéni, aki mosolygós, kedves, barátságos. Lola imádta. Soha, egy perc probláma nem volt vele. Aztán most, hogy Kinginél is beköszöntött ez a korszak, természetes volt, hogy ő is odamegy. A beszoktatás félidején vagyunk, ami azt jelenti, hogy menni nagyon akar (még éjjel is pizsamában), de ha odaértünk, az már elég, szerinte jöhetnénk is azonnal haza. Így egyszer a Daniela azt javasolta, vigyük el a kedvenc csemegéjét, és majd azt kapja tízóraira. Na mert ugye az úúúúúúgy van, hogy mindenhová kell pakolni tízórait a gyerekeknek, de itt nem, mert itt közösen főznek valamit. Semmi extra, tejberizs meg ilyenek. Na gondoltam, mi a macskafarkát vigyek én, amitől nem szállnak el. Mert ugye, ha lehet, legyen bió, cukor nélküli, egészséges és könnyen emészthető valami, ami kis adagban is adható. Szerencsére a gyerekeim nagyon szeretik a natur kölesgolyót, ami hogy-hogy-nem, bio is. Na vittünk. Hát elszálltak tőle. Elnevezték Kingi golyónak. Áradoztak, hogy svájcban ilyen tuti dolgot miért nem lehet kapni, és hogy mi az  mennyiség, aminek importjára egymagam képes vagyok....... meg ilyenek. Gondoltam magamban, ha én egyszer majd tejfölt, meg túrót is hozok........... na akkor lesz itt nemulass, mert van itt tehén, annyi, hogy még sok is, na de tejföl............. meg kefír, meg túró.... nem ragozom. Reggelente minden gyerek úgy érkezik, hogy Kingi golyó van-e még? Szóval szerintem már minden gyerek megtanulta a nevét.

És persze úgy esik, hogy a beszoktatás idejét a folyosón töltöm, és mivel a folyosó nyugalmát erősen zavarná ha nálam bármilyen elektromos berendezés lenne, mert ugye bio áramkörök meg minden, így nem vihetek magammal semmit. Még a telefonomat is ki kéne kapcsolnom, de ahhoz, hogy ki is kapcsoljam még nem szidtak és fenyegettek meg eléggé. Azért ez mégiscsak a 21. század, vagy mi a fene. Hát hol élnek ezek, a kőkorszakban..... még jó, hogy nem írják ki, biomamut a büfében kőkorongért eladó.

1 komment

A börzöcske

2011.09.08. 20:59 DKriszta

 Egyik este a semmiből elénk materializálódott Loli, az Apjára nézett és azt mondta:

- Anya!

Apa a pozitív megerősítéses kedvében volt, így mosolyogva válaszolt: Igeeeeen?

Lola lereagálta és javított: Apa, hol van az a micsodám, ami ilyen fehér izés, ott az izéjénél?

Apa továbbra is a pozitív búrában volt, így mosolyogva azt mondta: - Szerintem Anya tudja!

Így aztán hozzám érkezett a kérdés. Namármost. Először is tisztáznunk kellett, hogy mi az a Micsoda. Mármint a Lola Micsodája. Nem sikerült. Másodszor tisztázni kellett, hogy hol van rajta fehér mi. Na azt sem sikerült. Mikor a gyerek látta, hogy mennyire sötétben tapogatózom, megszánt.

Akkor idehozom! - hoppá, akkor mégsincs elveszve....... Perceken belül odahozott egy plüssállatot, egészen konkrétan egy borzot, ami ugye micsoda is meg fehér izé is van az izéjén. Majdnem pontos volt a leírás. ekkor elmondtam Lolinak, hogy a fiatalemberben egy borzot tisztelhetünk, és a neve is csak annyi: Borz. Kisded balra el. Játszik a borzzal. Egyszer csak hallom: Börzöcském így, meg Börzöcském úgy. Majd odajön: A Börzöcske éhes. 

- Úgy érted a borz éhes? L: Ja igen a Borz. Virtuális vacsorában részesítettük és többször is nyomatékosan elmondtuk, hogy Borz, erre másnap hallom, hogy azt mondja Kinginek: Kéred a Börzöcskémet kölcsön egy kicsit? És Kingi válaszol: igen, szeretem a börzöcskéket. Majd a Lola megkérdez engem is: a börzöket ugye kölcsön lehet adni?  Igyekesztem én is a pozitív búrát bővíteni, így azt válaszoltam: A Börzöt nem csak a Borzot. Neked börzöd vagy borzod van. Hát kiderült, hogy ez itten egy borz, csak valakik Szeged tájékáról vírtuálisan megfertőzték a gyereket, mert akárhányszor is mondjuk el, hogy borz, egyszerűen nem bírja nem börzözni.

Szóval most van egy cuki kis fehér micsodájú börzöcskénk. Ritka darab, nem adjuk senkinek!

 

ui: Papíron már megvan 8 oldalon a nyaralásunk története, mert mostanság sokat dekkolok iskolaépületek folyosóin, ahonnan sajna minden modern eszközt kitiltottak, a hagyomásnyos írás meg így ebben a formában lassan halad. De az is lehet, hogy lefényképezem, és iderakom, hogy ti is átérezhessétek a szenvedést :)

1 komment

Béka szalonna

2011.07.06. 10:22 DKriszta

A Kingi a konyha főkuktája. A szakácstól függetlenül, vagyis nem kimondottan egy személynek segédkezik (most persze rólam van szó), hanem, ha bármilyen főzési tevékenység kezdődik a konyhában, kiabálva, hogy "én segítek, én jöjök!!" fut oda és kéredzkedik fel a pultra. Egyébként nagy segítség, mert hatékony hagymapucoló, krumpliadogató és fűszerező. Mondjuk ez utóbbiból már volt probléma, de végülis kit zavar az, ha kicsit több a majoranna a májon?

Ma is együtt főztünk. Baconbe tekert csirkemáj, majorannás-hagymakarikás krumplival, serpenyőben sütve. Na meg persze húsleves a Lolinak. A kiskukta lelkesen segít. A répapucolóval már pucolja a répát, majd a megmosott zöldségeket óvatosan a vízbe teszi. A szemesborsot is adagolja (kicsit sok lett, de sebaj), majd figyelme a máj felé fordul. Ekkor én már a baconbe tekergetem a májdarabokat. Rámutat a májra és kérdi:

- Ez mi ez?         Én: ez a csirkemáj, most betekerjük a baconszalonnába.

- Békaszalonnába? Én: nem édesem, nem béka, békön. Látod, szép husis-csíkos, füztölt szalonna.

- Nem, ez békaszalonna. Én: okés, milyen a béka?

- Zöld. Én: ez itt zöld?

- Nem. Én: akkor lehet, hogy békön, nem pedig béka?

Néz rám nagy szemkkel, mjd nézi a szalonnát. Fejét félrebillenti és határozottan így szól.

- Pedig szerintem ez itt egy békaszalonna!

 

Szólj hozzá!

Egy őrült hét margójára

2011.06.20. 16:36 DKriszta

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Svájcban, Zürich kantonban egy Adliswil nevű település, ahol is a körzeti iskolában a nagy és okos elmék azzal az ötlettel rukkoltak elő, hogy agyonütik az időt. Az idő, önnmagában nem szereti ha agyonütik, sokkal inkább szereti az andalogva közlekedést, az értelmesen eltöltődést és a veszendőbe nem menést. És mivel a nagyon okos kútfők, kellő kreativitással is meg lettek áldva, így kitalálták, hogy akkor legyen egy hét a világ körül. De ha már egy hét a világ körül, akkor álljon fejére is a világ. És lőn.

Az ovisoknak iskolába kellett menni, az iskolásoknak oviba, a felsősöknek az alsósok iskolájába, és még az osztályokat is jól megcsermálták.  Így lettek osztályok, ahol volt 5 évestől 8 évesig, összesen húsz gyerek. És ezt mondjuk vagy tízszer.

Volt is ám pánik rendesen. Mert az, hogy a gyerekeket jól megkeverték, az osztályokat jól megkeverték, kitalálták, hogy akkor a napokat is jól megkeverik. Erre az őrült egy hétre új órarendet kaptak.

Tekintve, hogy én vagyok a szülői küldöttgyűlésben az ovi küldötte, egyenes volt az irány, hogy engem fognak megkérni, hogy szervezzem meg a gyerekek kísérgetését, mert bizony van olyan szülő, aki nincs otthon egész délelőtt. Az már jó előre látszott, hogy egymagam nem fogom ezt tudni olyan flottul lebonyolítani, így Juditkát kikérték az iskolából (na gondolhatjátok, milyen fancsali arcot vághatott hozzá) Cipike karon ölelte és jöttek.

Kicsit fura a világ, mi ott aggodalmaskodtunk, hogy sajnos csak átszállással tudtunk nekik jegyet venni, őket meg írigyelte a fél falu, hogy "ezt a szerencsét, egy úttal kétszer is felszállhatnak meg landolhatnak". Fene tudja, ízlések és pofonok.

Szóval jött a nagy erősítés, én meg kísérgettem 6 gyereket iskolából-iskolába délelőtt és déután.

Egyébként klassz volt ez a hét, mert megtanulták a kulturák sokszínűségét, az országokról, nemzetekről és úgy összességében a sokat beszéltek egymás elfogadásáról. Merthogy olyan ez a település, mint a puncs szelet. Van benne minden.

Nem mondom, hogy kipihent lettem, tekintettel Fabianora, akiről eddig is megvolt a szerény és teljesen lesúlytó véleményem, de most, hogy egy hétig naponta négyszer láttam, már azt gondolom, hogy egy elemi csapás. Utólag elgondolva az összes gyerekem csínytevése, szófógadatlansága és rosszasága benne van Fabiano negyven (40!!!) másodpercében. És legalább 5 percet ült az autómban! Idegszaggató volt! És azóta szent meggyőződésem, hogy a gyermekeim jók, bár néha meg akarnak győzni az ellenkezőjéről.

Ha már itt voltak a csajok, úgy döntöttünk, hogy kilépünk kicsit az országól és elsőre a Badeparadie-ba mentünk. Pont olyan jó volt mint általában, csak az alsóbb szinteken kicsit fáztam. Cserébe a fagyoskodásért Cipi és Juju felváltva csúsztak Noémivel, Apa pedig a Lolival. Még az a fantasztikum is bekövetkezett, hogy Péterrel csúsztunk együtt.

Szállást Donaueschingenben foglaltunk, azért, hogy aztán reggel eldönthessük, hogy merre indulunk tovább: Legoland, Ravensburger Spieleland vagy Europapark? Tekintettel arra, hogy az első kettőben már voltunk, a harmadik felé indultunk. Útközben a GPS eltérített minket a pályáról valami mondvacsinált oknál fogva, de nem bántuk, mert így az egyik falun áthaladva táblát láttunk, hogy szoba kiadó, és izibe megálltunk, hogy le is foglaljuk, mert a távolban már látszott a vidámpark, na meg a méretei és belőttük, hogy egy délután nem lesz elég. Hát nem is volt. Még két nap sem. Tutira visszamegyünk még, ha már vége lesz a darázsszezonnak :)

Nem is mi lennénk, ha hazaérkezésünk után fél órával nem lázasodott volna be Péter, és dőlt volna be az ágyba, de hát elnéztük neki, hat nő mellett igazán férfipróbáló az élet.

A csajok szerdán el, Péter szerdán dokihoz be, nekem meg estére jutott egy kis dagasztás, mert másnap tartották a fejreállt hét záróakkordját, az aperót, amiben szintén szervezőként részt vettem. Sütöttem nekik túrós batyut, hogy mgtudják, mi a magyarok eledele. Nem csak én vittem nemzeti eledelt, hanem mindenki, úgyhogy az asztalok roskadoztak a finomabbnál finomabb falatok alatt.

Gondoltuk ennyi program után kicsit lazulunk itthon, amihez az időjárás kegyesen 15 fokkal és szakadó esővel járult hozzá.

Szép volt, jó volt, talán igaz sem volt....

 

Szólj hozzá!

Szösszenet

2011.06.20. 11:31 DKriszta

Tudom, tudom, tartozom egy kimerítő beszámolóval az elmúlt nem-is-tudom-hány hétről, de most előbb gyorsan megosztom az alábbi kis eseményt, mely iziben történt meg velünk.

Szereplők: Kinga nevű 2 éves és 4 hónapos ded, jómagam

Helyszín: Kingi az előszobánkban áll és valamit szöszmötöl, én a konyhában a levest főzöm.

Esemény: zörög a kulcs a zárban. Előrelátóan kulcsra van zárva a bejárati ajtó, mert a fönt említett kisded szabadon garázdálkodásra alkalmas magasságokba ért. Lábak csattogását hallom, majd egy fej behajol a konyhába:

- Akkor én most megyek iskolába!

- Öööööö, hát ahogy gondolod!

- Én már nagy fagyok, megyek most iskolába, mert én nagy fagyok!

- Részemről rendben, de nem akarod előbb még az ovit kijárni?

- Nem, megyek iskolába, szia!

Nézem, ahogy trappol az ajtó felé, és még időben szólok:

- Rendben te nagy, de a gumicsizmát kacsalábra vetted!

Megáll, lenéz a lábára.

-Kacsajábra? Ide a kacsának?

-Igen, kacsalábra. Na most mit kell csinálni?

- Iskolába menni, majd ott csinálnak vele valamit!

 

Ha jobban belegondolok, végülis, igaza van. Majd ott megtanulja!

 

 

 

2 komment

40 másodperc

2011.06.14. 09:36 Dornbi

Vidámparkban jártunk a hétvégén, itt történt meg az alábbi eset.

-30s: Hullámvasú beérkezik az állomásra
-15s: Előző utasok kiszállnak, Noémi, Lola, Juditka és jómagam be
 00s: Szerelvény elindul
 08s: Egyre magasabbra megy, az adrenalinszint nő
 20s: Eléri a csúcsot, mindenki nagy levegőt vesz
 23s: Zuhanunk, a lányok sikítanak, az automata fényképező rögzíti arckifejezésünket
 25s: Valami mintha nekiment volna a homlokomnak
 27s: A francba, ez odaragadt
 29s: Vonat száguld fel és le, közben próbálom leszedni a szemüvegem
 33s: Szemüveg levesz, erősen fog, hogy el ne vigye a menetszél
 35s: Kétségbeesetten próbálom kiszedni az odaragadt, zizegő izét
 42s: Hullámvasút még mindig száguld, de már lassabban
 48s: Sikerült kiszedni, eldobom
 52s: Lelassítunk, menet vége
 55s: Megállunk. Hogy az a @#$!, lefejeltem egy darazsat!

Így jár, aki előre ül a 193 centijével. Most úgy nézek ki, mint aki tegnap bokszmeccsen volt, nem pedig vidámparkban. De már javul.

1 komment

Címkék: németország vidámpark darázs

Lovagok csokija

2011.04.14. 21:26 Dornbi

Gyerekkorom egyik meghatározó élménye voltak a rendszeres látogatások a nagyszülőknél. Ünnepi alkalmakkor pedig ott volt a család apraja és nagyja. Mivel Édesapámék sokan voltak testvérek, a szűk családi kör sem volt annyira szűknek mondható. Ilyen alkalmakkor pedig egymásra találtak az örökké csemegére éhes gyerekek (ez volnék én) és - sváb család lévén - a Németországban dolgozó rokonok. Akik nagyon rendesek voltak, és időről időre elleptek minket igazi csemegének számító dolgokkal. Volt ott Kinder-tojás, Nutella, és hát ugye a Ritter Sport csoki. Aki esetleg nem ismerné a "Kvádrátis, práktis, gút" etalonját:

Bár most lényegesen közelebb élünk Németországhoz, mint anno, a határ Svájc és Németország között bizony nehezen áthágható. Míg ma már Magyarországon könnyen hozzáférhető a Ritter csoki, itt Svájcban bizony nem az: ha van is, legalább duplája a német árnak.

De most nagyon ravaszak voltunk: a hétvégét Németországban töltöttük, jól bevásároltunk a szupermarketben német áron. 10 táblát merek bevallani :)

Most pedig elmegyek, és gondolatban megint gyerek leszek...

1 komment

Címkék: németország csoki gyerekkor

Lecsúszva

2011.02.28. 23:43 Dornbi

Véget ért a nyaralás, illetve telelés. Gyakorlatilag egész héten esett a hó, szóval panaszra nem lehet okunk. De még ennél is örömtelibb volt a lányok töretlen lelkesedése egész héten: minden nap sísuli reggel, sísuli este. Meg is lett az eredménye: Noémi már a második nap piros öves lett (márminthogy piros pályán jött le), Lola pedig hétvégére kék öves. Lolára azért is nagyon büszkék vagyunk, mert tavaly egyáltalán nem mert még egyedül síelni, csak oktatóval. Ráadás a síverseny, Noémi második lett a kategóriájában, Lola pedig negyedik. Mind a ketten nagyon örültek neki, és mi is.

Itt a vége, fuss el véle, folyt. köv. jövőre.

Szólj hozzá!

Csúszásban

2011.02.23. 22:02 Dornbi

Szurkoltunk, hogy essen a hó, de azt nem gondoltuk volna, hogy a harmadik napon már inkább azt szeretnénk, ha elállna... Ugyanis gyakorlatilag három napon át folyamatosan esett. Volt itt ritkás, sűrű, köddel, köd nélkül, olvadós, zimankós. A síelésnek tényleg remek. Mi azért szerettük volna, ha már egy picit látjuk a napot. Hja, az időjárás sosem lehet tökéletes...
 
De ne szaladjunk ennyire előre. Hétfőn reggel 10-kor kezdtük a sísulit, délelőtt-délutános műszakban. Noémi a kék hercegnő csoportba került, ami később módosult sárga hercegnőre. Első nap még a gyerekpályán csináltak formagyakorlatokat (kicsit csalódott is volt amiatt, hogy nem mehet fel): alakzatban lejönni, karikával a kézben párban, ugratón, libikókán, stb. Másnap viszont a hegynek vették az irányt: ülős lifttel fel, aztán kék pálya, amíg csak bírták. Délután már pályán jöttek le – piroson, merthogy az a kék zárva volt. Mára kinyitották, úgyhogy eljutottak oda is :)
 
Közben Lola sem pihent. Őt is egy hercegnős csoportba osztották, szép rózsaszín szalagot kapott. Az elején egészen egyszerű dolgokkal kezdték: gyalog föl, egyenesen le. Ebből mára eljutottak oda, hogy kötélbe kapaszkodóson fel, szlalomban le. Közben megtanult hegynek fölfelé menni lépcsőzve, meg a körhintával menni (ez utóbbi körbe-körbe húzza őket a havon). Szerintem a hét végére le fog jönni a legnagyobb gyerekpályán is – ahhoz képest, hogy tavaly gyakorlatilag nem síelt egyedül, szerintem nem rossz. Közben pedig előléptették sárgaövesnek, akarom mondani sárgaszalagosnak – ebben a csoportban már csak hatan vannak, odáig lett tőle.
 
Anya közben Kingivel van. Minden nap elmennek a boltba valamilyen ürüggyel, délután pedig meglátogatják a síbajnokokat. Mivel ma jó idő volt, még egy kis alpesi homokozás is belefért – hóval. 
 
A szállodánkban a szobák kétharmadát egyébként egy roppant furcsa csoport tölti ki. Elsőre csak az tűnt fel, hogy egytől-egyig mind nagyon csúnya. Konkrétan, amikor Kingivel barátkoznának, az mindig sírással végződik. Második ránézésre még az is feltűnik, mintha nem lennének szellemi képességeik csúcsán – bár amúgy nem gondolnám őket betegnek vagy klinikai esetnek. Szóval nem tudjuk, kifélék-
mifélék, de az biztos, hogy mindig jól megnéznek minket.
 
Apa pedig – nos, vagy egyre jobban síel, vagy az itteni piros pályák könnyebbek, mint máshol. Egyelőre ez utóbbira gyanakszom. Mondjuk úgy, hogy a pályák 80%-a piros, és igaz, hogy néha meredek, néha pedig keskeny, de a kettő egyszerre nem nagyon szokott lenni. Tegnap megkíséreltem egy csúcstámadást nevetséges 2000 m körül (helyi max.), de annyira időjárási helyzet volt köddel, széllel, hideggel, hogy kb. 100 m-rel a vége előtt elengedtem a csákányt a pálya mellett. Pedig ha tudtam volna, hogy a végén van egy Hütte... :) Lefelé pedig botról-botra navigálással sikerült lejönnöm, de a piros pálya még full ködben sem volt olyan rossz, maximum lassú. Délutánra néhol huplis lesz a helyzet, de amúgy remekül elvagyok a pályán. Most már csak évek kérdése, hogy Kingi is megnőjön, és Anya is elkezdhessen síelni...

Szólj hozzá!