Tények

Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Third Birthday tickers

kinyirtam.blogspot.com

  • Ég és Föld urai III Merészen, az imént látott képvilágtól kicsit szédülten követték Vanek úr utasításit, és hamarosan meg is találták a nevezett hátsó ajtót, és bizony minden szándékuk meg is volt, hogy belépjenek. Ede keze a kilincsen, és már mozdulnának, mikor nyílik belülről az ajtó, (tovább)
Kinyírtam...

kockak.hu

  • Adásszünet Az van, hogy úgy döntöttem, a blog beláthatatlan ideig szünetel. Nem zárható ki az sem, (tovább)

dornbach.blogspot.com

Képek

Ha kevesled a képeket a blogon, akkor küldj egy levelet a szerzőnek, vagy üzenj ide a blogra. Felveszünk egy listára, és rendszeresen (1-2 hetente) küldünk majd képet. (Csak olyanoknak, akit ismerünk.)

Friss topikok

  • zsuzsibuvar: Itt (UK) is van olyan iskola (igaz, draga fizetos magan) ahol az osszes felsos (9-13 ev) ipadot ka... (2013.01.23. 13:31) Sokkterápia
  • freddy_m: Annyira hiányoznak ezek az írásaid. (2012.08.20. 20:39) Szökevény
  • geegee: üdv. bocs, egy nem pont idevágó kérdés: Svájcban, ha nem megyek autópályára kocsival, hanem csak s... (2012.08.01. 19:37) Beköltözve
  • Krisz_: Én anno a lakás újracsempézéséhez hordtam fel a cuccokat a másodikra. Anno olyan ezer kilós nagysá... (2012.05.22. 23:47) A nagy fa
  • DKriszta: @OzsvathSzilvi: Nyáron csak tedd az ablakpárkányra. Mi a teraszon lógattuk fel - van ott egy kampó... (2012.03.07. 11:47) Túró

Rajzverseny

2012.03.09. 20:58 Dornbi

A nagyszülők segítségével elindult Noémi a Szigetszentmiklósi Városi Könyvtár rajzversenyén a 2. osztályosok között. A kép Diddl-t az ugróegeret ábrázolja. 

Ha tetszik az alkotás, szavazz rá! 

Szólj hozzá!

Túró

2012.03.04. 11:39 DKriszta

 A külföldön élő magyarok legtöbbjének naaagy-naaaaaagy bánata, hogy túrót nem lehet kapni. Nagyjából sehol. Így a túrós csusza vacsora elég korlátozottan érhető el. Vannak a csempész típusok, akik halálmegvető bátorsággal csempésznek át tejtermékeket mindenféle határokon, és vannak a beletörődők, akik elfogadják sorsukat. Vagyok én, a tejfehérje allegiás, akit nem különösebben érint a téma, meg van a jóanyám, aki igazi cserfes vidéki asszonyság, és akit ez nem különösebben izgat, ezért hirtelen felindulásból túrót csinált most nekünk. Gondoltam, ha más nem-allergiás esetleg érdekelt, leírom, hogyan készült:

Először is kell 3 liter magas oktánszámú tej. (tudom én, hogy ezt a benzinre mondják, de olyan snassz, hogy jó zsíros tej.) Mifelénk ez azt jelenti, hogy 3,5%-es. Megjegyzem bármilyenből lehet, csak a mennyiség fog változni. Tehát fogjuk a dobozos tejet, levágjuk a doboz tetejét és egy laza mozdulattal a radiátorra helyezzük. Zacskós tej esetében keresünk valamit, amiben a művelet elvégezhető. Nagyjából 2-3 napig semmi dolgunk vele, csak annyi, hogy nagy ívben elkerüljük, illetve elbarikádozzuk az esetleges kamikaze gyerekek elől. Amennyiben ennek ellenére mégis kiborult, úgy az egészet kicsit komolyabb rákészüléssel, barrikád- és sáncépítéssel kezdjük előlröl.

Ha már teljesen megaludt - megmozgatjuk és ha az egész egyben mozog  akkor félig készen is vagyunk. Ha keletkezett rajta tejföl, az kanállal leszedjük, ha nem - mint nálunk - akkor az egészet egy nagy lábasba öntjük és elektromos tűzhelyen hármas fokozaton (gázon, nagyon kis lángon) odatesszük főni. Nem kell ijedezni, nem tud leégni, sem túlfőni. Kicsit rotyogtatjuk, mondjuk 2 percig, majd az egészet csap fölött vékony anyagba töltjük. Sűrű szövésű anyag legyen, mint a függöny. A legoptimálisabb, ha eme függönydarabot még az egész akció előtt készre varrjuk. Ehhez kb 60x30 centis anyagdarabra lesz szükségünk. Ha jót akarunk, varrjunk rá egy kis akasztót is a szája közelébe, meg fogja hálálni. 

Ott jártunk, hogy beletöltjük az anyagba, várunk kicsit, míg a savó kicsurog, majd szabad levegőre tesszük további csöpögés cáljából. Ekkor jön jól, ha van rajta akasztó. Ha teljesen kicsöpögött és kihült, fogyasztásig hűtőben tároljuk.

Mi 3L tejjel kezdtük, azonos gyártó, azonos lejárati idő, ennek ellenére két nap után az egyik megaludt, a másik meg még ébren van, biztos vicces videókat néz a youtube-on, vagy mit-tudom-én. Lényeg, hogy a másfél literes Lidl-ös tejből kb 30dkg túrónk lett. Még megvárjuk hozzá az inszomniás másikat, aztán sütünk túrósbatyut. Vagy eszünk túrós csuszát. Mármint ők, mert ugye én, mint mondtam volt, allergiás vagy-mi-vagymuk :)

Jó étvágyat!

 

Ja, a tejföl. Onnan lehet tudni, hogy van-e rajta tejföl, vagy nem, hogy szemrevételezzük. Kicsit más a színe, kicsit más az állaga, mint az aludttejnek és megnyalintva tejfölíze van, akkor tejföl. Egyébként meg aludttej :)

7 komment

Hű-Hó

2012.02.26. 16:46 DKriszta

Az úgy esett, hogy a híresztelések ellenére mégiscsak tél lett, és ha már így, akkor elmentünk síelni. Megint Wildhaus-ba, ugyanoda és ugyanúgy, mint tavaly. Péter már egy héttel előtte aggódott, hogy lesz-e elég havunk, minek hatására odaérkezésünkkor szimpla másfél méteres fehérség fogadott minket, majd lassan havazni kezdett. Kedden szóltam Péternek, hogy hagyja abba! Ez a hó még akkor is kitart egy hétig, ha közben beköszönt a tavasz.

De most előreszaladtam. Ugye tavaly az volt, hogy megérkezésünk mánapján, azaz vasárnap, úgy lecsúsztam a vizes óriáscsúszdán, hogy "majd seggem tört". Idén sem gondoltuk, hogy a vasárnapot a templomban kéne töltenünk, pedig, lehet jobban járunk. Elsétáltunk a sísulihoz, váratlan ötlettől vezérelve ebédre is befizettük őket, így az elmondás szerint, a reggel tízkor leadott két nagylányt majd délután négykor kapjuk vissza megint. Ez eddig jó. Persze a nagy csomagolási hisztiben elfelejtettük a szánkót odarakni. Sebaj, irány a kölcsönző, ahol kaptunk is egy szép, arany színű, kétüléses járgányt.

Na ekkor kellett volna nekem inkább a rózsafüzérrel foglalkozni, de az ájtatosság nem megy manapság, így a térdig süppedő hóban Kingivel felküzdöttük magunkat féltávig. Felültünk, csúsztunk ÖT métert, megakadtunk a mély hóban. Persze a megakadás a fizikai törvényeknek tökéletesen engedelmeskedett, így a biztonsági öv hiányából kifolyólag, mindketten repültünk kicsit. Én lassított felvételen azt is láttam, hogy a meglévő röppályám Kingi mellkasán fog véget érni, ezért a földközeli ponton tartózkodó bal kezemmel löktem magamon egy nagyot, így új Kingi körüli pályára álltam, aminek becsapódási pontja Kingi előtt egy méterre helyeződött. Mellkasközépig (gyk: melltartóig) fejjel a hóban, lábaim az égnek, de már nagy vagyok, hamar leengedtem őket. Kingi röhög, ez jó jel. Apa a tavalyról jól ismert - Anya jól vagy???? - kiálltásokkal már-már indulna megmentésemre, de leállítom. Jól vagyok, mit nekem egy kis repülés!

Nagy nehezen levergődöm, és egyre mélyebbre süllyedek a hóban. Álldogálok kicsit, és úgy teszek, mintha a panorámában gyönyörködnék, pedig csak a szemem előtt keringő csillagokat számolgatom. Amikor már nem tudom, hol jártam, odaszólok az Uramnak, hogy ideje lenne orvos után nézni, mert én bizony össze lettem törve. Komótosan elballagtunk a felvonó kasszájáig, ahol először felhívták a sarki orvost, mert - elmondásuk szerint - ha éppen nincs a helyén, akkor a hegyi mentőket kell hívniuk. Élmény szempontjából nem tudom, jobb lett volna-e, ha nincs ott a doki, de a pénztárca miatt igen-igen jó, hogy ott volt. És még röntgengépe is volt. És még használni is tudta. Így csekélyke 25 perccel a törés után, már tényleg tudtuk, hogy eltört, de............ azt nem, hogy a csuklóm ép-e, ezért telefonálgatott kicsit, hogy időpontot szerezzen nekem a Grabs-i kórházba CT-re. Kapott, egy óra múlvára. Közben meg már megint havazott.

Késve indultunk, mert előbb meg kellett ebédelnünk. A kórházba érve kiderült, hogy a hatésfélezres település intézménye szülészettel, begyógyászatttal, szív központtal és diagnosztikával rendelkezik, ahová engem irányítottak. Az időpontomhoz képest 15 perc múlva - amiből én magam tíz percet késtem - be is hívtak, megcsinálták a felvételeket, kiderült, hogy a bal csuklóm alatt 2 cm-rel van a törés, és ez így jó. Mehettünk is haza, pedig a gyerekek ekkorra pakolták ki a dobozból a favonat összes részét, így pakolhatták vissza mindet. Kaptam még korábban a dokinál gipszet, meg időpontot két nap múlvára. A kórházban a fülem hallatára beszélték meg a helyzetemet telefonon és egyeztek meg, hogy nem kell mást tennem, csak majd kontrollon megjelenni. Mindez azért volt nekem nagy élmény, mert volt alkalmam Magyarországon is összetörni a csontom, és ott nagyon máshogy mennek a dolgok........ de tudom, vegyem ki a kezem a biliből..........

Hétfőn elkezdődött a csajok sísulija, és megint remek volt. Némit azonnal a hegyre vitte Jürg tanárúr, Lola pedig az első két napot a tanpályán kezdte, majd szerdától ő is a fenti pályákat nyűtte. Péter is igyekezett kihasználni a jó időt, mi Kingivel meg sokat sétáltunk és minden nap lementünk négyre a tesókért. Ott megint szánkóztunk még - mármint én ugyan nem - meg élveztük az életet. A szálláshelyünkün a megszokott finom vacsora és kellemes kiszolgálás várt minket. Ja, és mivel farsang ideje volt, Kedden az oktatók egy része, szerencsére a mi gyerekeinké is, beöltöztek, és úgy tartották egész nap a foglalkozást. Noéminek csütörtökön egész napos kirándulása volt, átcsúsztak a szomszéd településre, a hüttében ebédeltek és igaziból úgy tettek, mintha síző felnőttek lennének fullos életérzéssel :) Nagyon tetszett neki. 

Kingi szerdára eljutott oda, hogy veszkődött, hogy síelni akar. Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy megakadályozzuk ebben, így béreltünk neki cuccot. Nagyon boldog volt, Apa futhatott mellette, előtte, utána :) Húsz perc után közölte, hogy akkor mehetünk a felvonóval a hegyre, mert ő már tud sízni. Jövőre, kiscsibe, jövőre! Alig bírtuk meggyőzni. Szinte biztos, hogy jövőre is oda megyünk, ott lakunk majd, olyan jókat eszünk, csak a vasárnapra kéne valamit kitaláni. Esetleg viszek rózsafűzért, mert sok lett idén a hű-hó :)

Szombaton, kis kerülővel jöttünk haza, és mire kipakoltuk a kocsit Apa mehetett is a reptérre, mert jött Anyukám, hogy majd három hétig kisegítsen szorult helyzetemből. A gyerekek most vadul mamáznak, kisült a csőröge és egy kézzel is tudok gépelni......... Jövőre ugyanekkor, ugyanitt.

Szólj hozzá!

BUÉK-értékelő

2012.01.05. 22:55 DKriszta

  Hát ezt én idejében elkezdtem, de.............. ismertek.

Jó pár éve már, és mondjuk vagyok annyira szilveszteri kialvatlan, hogy lusta legyek rákeresni a konkrét dátumra, hogy egy pár fura szerzet kitalálta az évértékelő beszédet. Az alapgondolat minden bizonnyal az volt, hogy azok, akik esetleg átaludták az év egy részét, netán analfabéták voltak, esetleg vakok, akik nem tudnak olvasni a sorok között, nos azok is rálátást kapjanak az elmúlt évről. Azt a nagy merészséget eszeltem ki, hogy megellőzve az aktuális paprikajancsikat én már most, a hihetetlen január elsején megteszem évértékelő billentyűzetkoptatásomat (ezt persze csak elkezdeni sikerült elsején - a szerk).

Január nálunk minden évben tömény szülinapozással telik. Értem ez alatt konkrétan a megünnepelt 12 születésnapját két gyermekemnek (Noémi ugye nem januárban született - a szerk). Február végére már a hajamból is Rama csöpög általában, ezért most elhatároztam, hogy radikális szülinapi-buli-csökkentést fogok előirányozni. Gyermekenként max. 3 lesz engedélyezve. Kemény vagyok, mi?

Februárban elugrottunk sielni. Eszméletlen jól sikerült, de tényleg. Ha még emlékeztek.... Talán ezért is döntöttünk úgy, hogy megismételjük a bravúrt és befoglaltuk ugyanoda. Mondjuk hasonló kalandokat nem igérünk.

Március, április és május csendes szorgoskodásokkal telt. Voltak persze izgalmas dolgok is, például ingyen megkapott az ovi egy igazi óvodatermet a kiscsoportnak és a hatalmas, világos, saját kerttel rendelkező terem azonnal mindenki szíve csücske lett. 

A küszöb alól kúszott ki egyszer csak a nyári szünet. A síszünet után még relatíve időben észleltük, hogy foglalni kellene valami nyaralást. Megcsíptük az utolsó szabad szobát Menorcán egy mint kiderült végtelenül jó és gyerekbarát szállodában. Bár az idő nem volt az az álom, mert kétszer is megáztunk, ám mindkétszer 28 fokos víz esett ránk - mi a fene, szabadtéri zuhany? - másrészt ezzel csak a tengerpart ürült le 7 családnyira. A beszédek alapján kiderült, hogy volt 2 északnémet, 2 angol, 2 svájci meg mi. Nem is értettük, hová menekül a többi ember! A homok nagyon kellemes meleg volt, nem különben a víz, a szobában ennél csak rosszabb lett volna, és mindkétszer igazunk volt. Az eső hamar elállt, az idő kitisztult, mi meg hullámlovasoztunk tovább. Két dolog kicsit rontotta az egyébként tökéletes életérzést: 1. indulásunk előtt két estével a gyerekek a barátainknál éjszakáztak volna, ha nem nézik végig a Mononoke hercegnő című animációs filmet, amitől is rettenetesen megijedtek. A Noémi azóta is fél egyedül, Loli alvajáró lett és éjjelente minket keres. Ott nem voltak hajlandóak még a szobánkban sem elmenni egyedül a fürdőszobába, mert ott lesz a fejetlen szarvasisten. 2. ugyanezen nap alkalmából a Loli elesett a betonon és nagyon csúnyán felhorzsolta a térdét, ami az indulásunk napjára begennyesedett. Lefertőtlenítettem persze, meg kezeltem folyamatosan, de a sós víz mindent lemart róla. Lolika hősiesen fél lábon állt a hullámzásban, amíg csak bírta, de aztán csak le kellett ülnie. Na meg a sós homokban térdeplés....... ennek ellenére sírni nem sírtak, sőt nagyon jól érezték magukat. Hónapok múltán is a nyaralásról beszéltek. Még az is lehet, hogy úgy teszünk mint a Terminátor és visszatérünk oda.

Az 5 hetes nyári szünet szinte semmi, elrepült mint a papírsárkány, és csak azt vettük észre, hogy megint iskola, ovi, magyarovi, és Tadááááám, a Kingi spielgruppés lett. A hihetetlen szabadságot, amit ezzel kaptam, azonnal hasznosítottam heti (most már) 2 pilates órában és heti 1 németórában. 

Az októberi őszi szünet megint Magyarországon talált bennünket, hogy megünnepeljük a Dornbach nagyszülők szülinapjait. Olyan rendesek, hogy úgy alakíttatták a sorsot, hogy egy napon születtek, így sosem felejtik el a másik szülinapját :) Hihetetlen meglepetéssel kaptam férjecskémtől egy varrógépet és ezzel új szenvedélyem indult útjára. Mindenféléket varrtam már a csodálatos kis masinámon, és tegnap óta már varrós sarkom is van, mert az én hihetetlen jófej férjem, képes volt este 7-kor nekiállni átrendezni a szobát, hogy beférjen egy asztal. Természetesen mindez nem a családomtól rabol el időt, hanem Magduskától, meg innen, meg egy keveset az ovitól.

November oly gyorsan elmúlt és oly meleg volt, hogy azt hittük még szeptember van, aztán egyszercsak nyakunkon volt a karácsony. Mivel idén oly szerencsétlenül jött ki a karácsony, hogy péntek délig még iskola, szombaton meg már szenteste, így nem tudtunk hazautazni, ellenben elhívtuk a rokonok egyik felét, hogy töltse itt velünk az ünnepet. Az ünnep előtti utolsó hétfőn délután Péterrel kettesben elmentünk nagybevásárlásra és majd félig töltöttük a teraszt kajával, hogy aztán Apukám távozásuk előtti este megjegyezze, hogy ideje indulni, fogytán az ellátmány a teraszon! Az óév utolsó napja is hasonló szellemben talált minket, ugyanis karácsonyra kértem Muzsikától egy Angry Bird madarat (horgolta) és azzal eszméletlen jókat játszottunk mind karácsonykor, mind szilveszterkor. Jácint megalázó csapásokat mért ránk minden játékban. És lassan itt vagyunk az éve első döcögős hetében, minden reggel intenzív úszáson Judittal, ahol úúúúúúgy elfáradunk, hogy hazaérve csak ülünk és ülünk és hülyeségeket beszélünk............. ugye?!

Szólj hozzá!

Címkék: nyaralás buék síelés 2011 telelés menorca wildhaus

Beszéljük meg!

2011.10.12. 20:38 Dornbi

Régen minden egyszerű volt. Ha valakivel beszélni akartunk, telefonálhattunk neki. Vagy fogtuk magunkat, és megmondtuk neki a magunkét.

Bezzeg ma! Van email, blog, chat, Skype - hogy csak a főbb dolgokat említsem. Új kor, új lehetőségek.

2 dolgot szeretnék kiemelni:

1. Ha videózni szeretnénk valakivel, akkor természetesen "szkájpolunk". Bár a Skype a legismertebb, korántsem az egyetlen módja a videós beszélgetésnek. Aki Google+-on van, merem ajánlani a Hangout-ot, ahol akár tízen beszélhetünk egyszerre:

2. Egyre gyakrabban chatelünk. Ez kicsit hasonlít a telefonálásra: amikor valakire rácsevegünk, nem tudhatjuk, hogy éppen alkalmas-e a pillanat - főleg, ha az illető telefonról van bejelentkezve (egyébként mindenkinek ajánlom a Zöld Robotot).

Azt, hogy zavarunk-e, nem tudhatjuk előre. Egy apró trükk azonban segíthet abban, hogy mégis udvariasak legyünk: ha mondanivalónkat egy szusszra írjuk be, és a végén egyetlen entert nyomunk, akkor a túloldalon egyetlen (bimbamm) hallatszik. Ezzel sokat segítünk, hogy a túloldal gyorsan megértse, mit szeretnénk - főleg, ha autót vezet, orvosnál van, vagy épp megbeszélésen csücsül. 

Ugye mennyivel (bimm)
elegánsabb, mintha (bamm)
soronként írom be (bimm)
ugyanazt (bamm)?

Szólj hozzá!

Címkék: google chat skype illem hangout

Mellékhatások

2011.10.07. 22:19 DKriszta

 Mindenhonnan azt hallja az emberfia, hogy mellékhatás így, meg kozkázat úgy. Én eddig ezekkel oly nagyon nem törődtem, de mostanra kiderült, hogy ez tényleg így van. Ugyanis, a kincskeresésünknek is lett mellékhatása.

Mellékhatás no1: ha azt mondom leckeírás, akkor azonnal odaül, szó nélkül és gyorsan megcsinálja, ha megakad azonnal szól. Ennek hatására egész héten max 1 óra alatt kész volt a leckével, aztán kincset keresett, majd még játszani is maradt ideje = vidám a gyerek.

Mellékhatás no2: szebb lett a kézírása. Persze nem mukkantam meg, nem azt jelenti, hogy most gyöngy betűkkel ír, balkezes, ez lehetetlen. De. Már érzi, hogy a leírandó szó mekkora helyet igényel, és nem lesznek kicsavarodott, a szó végére egyre kisebb, vagy hatalmasabb betűi. Határozottan szebben néz ki a leckéje.

Mellékhatás no3: jóval barátságosabb és hisztimentesebb lett, mert nem szenvedésnek fogja fel a délutánkat. Továbbá még a magyar tanárnénije is megjegyezte, hogy szebben olvas.

Mellékhatás no4: vettünk egy nyomtatót. Ami egyben szkenner is meg még persze másol is és még színes is és már régóta sír a szám érte, de nem kaptam meg, de ha a gyerek nem tudja kiolvasni a kézírásomat, akkor azonnal veszünk :) És most olyan jóóóóóóóóóó.

Persze a mellékhatások tekintetében még nem koznultáltam kezelőorvosommal, de ahogy most kinéz, szerintem én már nem is fogok :)

Szólj hozzá!

JeeeeJeeeeeeeJeeeeeee

2011.10.03. 16:06 DKriszta

 Már két napja meg akartam mondani nektek, hogy juppilihóóóóóóó. Szóval lefekvéshez készülődtünk, Némi szokás szerint az utolsó. Egyszer csak, derült égből, nyávogva megszólal: de én még lefekvés előtt OLVASNI akartam!!! Apába bennragadt a levegő, én is lefagytam, de gyorsan sikerült reagálni: ok, de csak 10 perc. Így esett, hogy királynői főtartással bevackolta magát az ágyunkba, felkapcsolta az olvasólámpát és olvasott. Azóta szinte majdnem minden este így van.  

És én olyan, de olyan boldog vagyok!!!

2 komment

Második fokozat

2011.09.26. 10:08 DKriszta

 A "márpedig olvasni fogsz, még ha anyád beledöglik is" akció a második fázisába érkezett. Egész jól haladtunk az egymondatos papírokkal, és már szó nélkül elolvasta, HA olyan helyre tettem, ahol még a vak is látja. Ez igenis fontos, mert még most is van az asztalán keresztben egy papír, hogy ha ezt berakja a szekrénybe, kivehet a szent sárkányos dobozból valamit, de vak mint a Kisvakond, nem veszi észre.

Na szóval a sebesség....... ja nem, a fokozat (bocsánat, Kingi miatt konstans Villám McQueen-ezés megy nálunk). A második fokozat a kincskeresés. Írok neki levelet, a szélét megégetem, összehajtom, borítékba teszem, és ha a leckével kész, akkor kibonthatja és játszunk. Eddig már 4X csináltuk, és mind a négy alkalommal rekordsebességgel kész lett a leckéjével is. Maga a kincskeresés úgy néz ki, hogy a levélben utasításokat kap, amiket végre kell hajtania. Az elsőn még csak olyanok voltak, hogy menj 6 lépést előre, úgy hogy a hátad az ablak felé legyen. -Igyekszem olyan mondatokat kreálni, amik kicsit a gondolkodását is igénybe veszik.- És ha végigkacskaringózta az utat, odaér a kincshez. Másodjára már nagyot gondoltam, mert ez az ebadta elpakolni sem hajlandó, úgyhogy kivitettem vele a nappaliból a koszos poharakat a konyhába. A harmadiknál a gyerekszobát kellett elpakolnia, miközben persze számolgatta a lépteit. A legvégén találóskérdést szoktam neki írni, és annak megoldásánál rejtem el a kincset. Nem kell nagy kincsre gondolni. A gumicukortól nagyot ugrik örömében. Szombaton Thalwilben voltam a szülői egyletnek segíteni a börze lebonyolításában, így Apára maradt a nemes feladat, hogy a magyar leckét írják meg, és hogy olvassanak. Na a bicska itt beletört. Végül velem megcsinált mindent fél öt körül, és persze a végén követelte a kincsvadászatot. Majdnem teleírtam egy A4-es lapot, és bár még mindig lassan betűzi a szavakat, érezhető a javulás.

Az egyetlen probláma, amivel nem számoltam Loli, aki mindenáron szeretne részt venni a buliban, és meg is engedjük neki, viszont jóval szemfülesebb, mint a Noémi, és a látható helyre rejtett dolgokat még azelőtt megtalálja, hogy Noémi megfejtené a fejtörtőt. Na és ettől megsértődnek mind a ketten. Annyira, hogy már látom, megsértődésben is vannak fokozatok!

Szólj hozzá!

Pluszban

2011.09.21. 17:40 Dornbi

Tegnap óta nem kell meghívó a Google+ használatához, vagyis bárki feliratkozhat, akinek kedve van hozzá. Már sokan kérdezték, miért érdemes, lássuk.

Először is, mire jó? Arra, hogy kapcsolatban legyünk egymással: képeket, történeteket vagy bármi érdekeset mutassunk meg családtagjainknak, barátainknak, vagy akár az egész világnak.

Jó jó, de miben más, mint a Facebook vagy az iwiw? Három dolgot emelnék ki:

1. Gyors. Gyorsan töltődik, magától frissül, élőben mutatja az új kommenteket, nem telnek feleslegesen a másodpercek.

2. Én döntöm el, mit kinek szánok. Ha akarom, olyan, mint egy email. Vagy olyan, mint az iwiw. Vagy olyan, mint egy blog. Minden rajtam múlik. 

3. Bátran felvehetünk olyanokat, akiket nem ismerünk, de kíváncsiak vagyunk rájuk. Fenn van William Shatner (Star Trek avagy TJ Hooker), Michael Dell (PC márka), David Cameron (főnökféle az angoloknál), Snoop Dogg, EminemMadonna, sőt még Dopeman is (kitalájátok az igazi nevét?).

Persze közülük senkit sem vettem fel. Akiket viszont igen:

Ahol érdekes embereket találhatsz:

 

Szólj hozzá!

Címkék: google plusz

Márpedig én nem olvasok!

2011.09.19. 11:23 DKriszta

 Ez csúszott ki, mit kicsúszott.... ordította a nagylány, amikor csak annyi lett volna a házija, hogy elolvas egy mondatot és annak alapján leír egy szót. Mondjuk 3 perc, ha betűnként olvas és ha matyóhímzést is rajzol minden betűnek. Csakhogy az én ügyes, okos, értelmes, olvasni sehogy sem akaró lányom kettő és fél, mondom mégegyeszer kettőésféórán át ült mellette és agonozált azon, hogy neki miért is kell olvasni.

Próbáltam kedvesen. Probáltam izgalmasan. Próbáltam elhitetni, hogy az olvasással oda kerülhet, ahová rajta kívül más nem, mert a fantázia mindenkinek mást mutat. Nem lehet ugyanazt a könyvet kétszer egyformán olvasni. Nem hatottam meg. Csak duzzogva ült és közölte, hogy NEMOLVASOK!!!!

Hát engem se abból a fából faragtak, hogy ezt szó nélkül hagyjam. Emlékszem még alsó tagozatos általános iskolás voltam, mikor egy nap Ken Follett Katedrálisával mentem haza a könyvtárból és Jóanyám kiakadt, hogy ilyen apróbetűs, vaskos könyvet akarok elolvasni? Hát szó se lehet róla! Aztán meg belátta, hogy a takaróalatt olvasás jobban rontja a szemet, így olvashattam. 

Fel kell hát valahogy ébresztenem a gyerekben a kíváncsiságot. Kis lépésekkel akarok haladni, mert máskülönben hátraarcot csinál, mert makacs, mint a... mindegyis.

Írtam rövid leveleket, hogy: Szia Noémi, ügyes voltál ma, megcsináltad szépen a leckét, menj ki a konyhába, keress magadnak tálkát és kanalat, és hozzd ide hozzám, mert kaphatsz fagyit. Vagy: Szia Noémi, ha felírod az ágyadnál lévő fekete táblára, hogy Dömdödöm, akkor kivehetsz a sárkányos dobozból egy cukorkát. Meg ilyenek. Péter kinyomtatta, én felvagdostam és az elsőt, a Dömdödömeset, az asztalára tettem. Nem hívtam fel rá a figyemét, kiváncsi voltam mikor elsik le neki, hogy az ott neki van címezve.

Két nap múlva jött oda, hogy ezen az van, hogy Szia Noémi, megy az van aláírva, hogy Anya, és mondjam meg mi van odaírva. Azonnal hárítottam: a levelet, ami nem nekem van címezve, nem olvashatom el, mert megsérteném a levéltitkot. Így aztán nagy kedvetlenül elkezdte betűzni. Féltávig hangosan, majd onnan magában. Felcsillant a szeme, elrohant krétáért és azonnal felírta, hogy Dömdödöm. Volt nagy boldogság. Már kapott azóta egy másikat is, meg már kétszer reklamált, hogy mostanában nem írok neki levelet, szóval szerintem jól haladunk.

Az a tervem, hogy a következő lépésben négysorosakat kap majd, aztán még hosszabbakat, aztán még hosszabbakat. És ha már eljutottunk egy A4-es mérethez, akkor előveszünk egy könyvet is. Mert én még ilyet, hogy valaki nem olvas nem hallottam. És az én házamban szó sem lehet róla!!!!

3 komment